Arany JánosToldi

„Ej, de dum-dum zene szól ma már, szól ma már a réteken,
Nem pacsirta, sárgarigó, mint régen,
Ej, sárgarigó énekének, énekének nincs párja,
A jó ember, ej, de szíve vigasztalása.

Ej, de dum-dum zene, milyen nagy, ej, de nagy a te hatalmad,
Te melletted erdő-mező nem alhat,
Ej, pedig jó az Isten, megmutatja, megmutatja, hogy mi a szép,
Hallgasd meg az erdő-mező énekét… Ámen” Dresch Mihály

Arany János már a saját korában is több generáció számára lebilincselő olvasmánynak szánta a Toldit. Miközben a színpadon elhangzik a mű az első szótól az utolsóig, a műben foglalt kalandok, akciók és hangulatok maguk is megelevenednek. A malomkő, a farkaskaland, az üldözés, a pesti utcák, a bika, a cseh vitéz, a nagyvárosba tévedt parasztgyerek hontalansága, a gyermekeit vesztett anya fájdalma, Toldi György ármánya, a magyar király nemes alakja – mindez megidéződik szóban és mozgásban, a mai kor komplex ábrázolásában.

A 2014-ben végzett fizikai színházi rendező-koreográfus osztály előadása Arany János klasszikusa nyomán. Osztályvezető tanárok voltak: Lukáts Andor, Horváth Csaba