Georg BüchnerLeonce és Léna

„A kell egyike azon átokszavaknak, melyekkel az embert megkeresztelték.” /G. Büchner/

„Egy mulatságos nevű, parányi ország tétlen királyfija elfut az államérdek diktálta kényszerházasság elől, hogy aztán némi bolyongás után, önszántából belefusson eredetileg kijelölt menyasszonya karjaiba.

Ez a darab páratlan a komédia történetében, az üresjárat céltalan zakatolása ritkán kísér végig ilyen kitartóan vígjátéki mondatokat. A történet lényege valami iszonyú, fájdalmas, keserű diszharmónia, “melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség”.
Ez a képtelenség voltaképpen a komédia tárgya." /Walkó György/