A jó színház nem politizál, de reflektál a világra
Azt nyilatkozta egyszer, hogy a jó színház politizál. Most is így gondolja?
Nem feltétlenül politizál, de feltétlenül reflektál a világra.
Ezért hangzik el az I. Erzsébet című előadásában a „buzilobbi” kifejezés?
Az I. Erzsébetben sok szövegen alakítottam, mert az eleve egy kanavász. Az előadásban nagyjából 40-60 százalék a régi és az új részek aránya, megmaradt a történetváz és ahhoz kapcsolódó a Foster-szövegek, a többit alakítottam át. Amikor aktuálpolitizálással vádolnak, akkor olyan szövegeket kérnek rajtam számon, amik négyszáz évesek, például Stubbes angol prédikátor színház-ellenes gondolatait. Az, hogy egy négyszáz éve élt elmebeteg fanatikus szövegei megszólalásig hasonlítanak az MMA vezetőinek mai nyilatkozataihoz, az kortünet és nem az én szégyenem.
A „buzilobbi” akkor sem 400 éves.
Az nem. Azt egyértelműen én tettem bele 1-2 előadás erejéig. Előtte egy-két nappal hangzott el ez a kijelentés és azt éreztem, hogy ezt nem hagyom, az előadásban megvan az a rés, hogy beleférjen. De talán ez volt az egyetlen eset, ahol ilyen módon aktualizáltunk.
Egy Moliére-darabról mondta azt, hogy minél távolabbra teszi az előadást a mától, annál erősebben hat most.
Valóban így van, parabolát használok. Ilyen értelemben Székely János Caligula helytartója is történelmi parabola. Az I. Erzsébetet is olyan távolra vittem, ahol ez már tükörként működik, akárcsak Székely a maga 1972-es drámáját.
