Szélmalomharc a Szkénében

Milyen megfontolásból nyúltatok éppen ehhez a kultuszműhöz?

Rába Roland: A Nézőművészeti Kft. (tagjai: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László, Kovács Krisztián és Gyulay Eszter) keresett meg az ötlettel. Elmondásuk szerint már régebben is nagyon szerették volna színre vinni a művet, most úgy néz ki, mindez végre megvalósul koprodukcióban a Szkéné Színházzal.

Mucsi Zoltán: Én személy szerint csodálatosnak tartom azt, hogyha a világon bárhol kimondjuk: Cervantes vagy Don Quijote, arról mindenkinek eszébe jut valami, ha olvasta, ha nem. Az alacsony vagy a magas ember, a szamár, a rozzant ló, de a szélmalom biztosan. Egy ötszáz évvel ezelőtt regénybe öntött történet, amely azóta is ott motoszkál az emberiség tudatalattijában – szerintem ez óriási dolog, és remélhetőleg ma is megmozgatja az emberek fantáziáját.

Kétkötetes, több száz oldalas regényről van szó. Hogy lehet egy ilyet úgy színpadra vinni, hogy az játszható legyen, egyáltalán: mennyi maradt az eredeti szövegből?

R. R.: Nagy kérdés számunkra is, hogyan lehet színpadra alkalmazni egy ekkora terjedelmű művet. Hat-hétszáz oldalas kalandregényről van szó, amelyből ugyan több részt meglehetősen szelektálni kényszerültünk, sok motívumot azonban megtartottunk. Nem érzem ezt hátránynak, hiszen egy előadásnak soha nem is célja, hogy szóról szóra adaptáljon. Esetünkben inkább a játékosság, a fantáziavilág, a főszereplő harca az, amire kihegyeződik az előadás. Azokból a részekből rakjuk össze a szövegkönyvet, amik a közös beszélgetések során mindenki számára izgalmasak, jó játéklehetőséget rejtők voltak. Az előadás alapja regényből vett, kevésbé ismert epizódokból áll össze, amelyeket improvizációk segítségével a próbafolyamat során hozunk létre.

M. Z.: Két verzióval számolunk: az egyik, hogy a bemutatón képesek leszünk megmutatni a tutit, vagyis azt, hogy mi ezt a feladatot igenis meg tudtuk oldani. A másik, hogy azt mutatjuk be, hogyan nem lehet jól eljátszani a Cervantes-művet színpadon. Mi, hogy úgy mondjam, nagyon képességes embereknek tartjuk magunkat, ezért mi az első verzióban hiszünk. Ez a nagy szerencsénk, és a közönségé is!

Az interjú teljes terjedelmében a kortarsonline-on olvasható!