Miért vár el tőlem bármit az állam, ha aztán így megszívat?
Nemrég mutatták be a Don Quijotét Scherer Péterrel. Hogy jött az ötlet?
Régóta tervezgettük ezt Péterrel. Már húsz éve, az ismeretségünk elején is felmerült, hogy csináljunk egy Don Quijotét. Rém egyszerű a magyarázata: pont volt egy szép kis körszakállam, ami passzolt a karakterhez. Később a Bárka Színházban is kétszer nekirugaszkodtunk Cervantes klasszikusának, de ott sem sikerült eljutni a bemutatóig. Aztán mikor összeállítottuk az idei évadot, újra eszünkbe jutott, és megkértük Parti Nagy Lajost, írjon nekünk egy színpadi változatot. Szóval ez egy régi sztori, de nem azzal feküdtünk le minden este az elmúlt húsz évben, hogy mikor mutatjuk már be a Don Quijotét.
A körszakáll viszont elmaradt végül.
Hát igen. Gondolkodtunk rajta most is, hogy az illusztrációkhoz hasonlóan jelenjen meg a figura, de úgy döntöttünk, nincs rá szükség.
Ha viszont nem a szakáll, akkor mi vonzotta az őrült lovag figurájában? Miért érdekes ez a sztori a 21. században?
Nem véletlenül égett be ez a két ikonikus figura olyan mélyen a kultúránkba. Sokan azt se tudják, ki az a Cervantes, de Don Quijotéről és Sancho Panzáról mindenki hallott már. Tudod, az az idióta szélmalomharcos meg a kövér barátja, akik olyan hülyeségeket csináltak. Szerintem ez a fura páros rengeteg titkot hord magában. Miért van együtt ez a két homlokegyenest különböző világlátású és alkatú ember? Mi köti össze őket?
Közben az ideakeresésről is szól. Hogyan érdemes élni, és hogyan élhetjük túl a mindennapok szarjait? Teremtünk egy külön világot magunknak, ahova időnként kivonulunk a szürke vagy nyomasztó valóságból? Kiderül, hogy nem csak az lehetek, akinek magamat gondoltam. Rengeteg izgalmas kérdést vet fel. Ezeket próbáljuk mi is közvetíteni a színházban. Egyszerre próbálunk hatni az emberek eszére és lelkére is.
