Gyerekeivel segít a menekülteken a magyar színész

 Az ember nem érti, hogy ha valakiről kiderül, hogy tolvaj, akkor annak miért nincs következménye – teszi fel a kérdést Nagy Zsolt, akivel együtt utaztunk egy hétköznap délután abból az alkalomból, hogy Kleist Kohlhaas című elbeszéléséből készült előadást tegnap mutatták be a Szkénében és ő játssza a címszerepet.

Azon nem lepődöm meg, hogy Nagy Zsolt rohan, hiszen bemutatókra készül. Az egyik ráadásul egy címszerep, a Szkéné Színházban egy független produkcióban Kleist Kohlhaas című művének átiratában Hegymegi Máté rendezésében. Az Örkény Színházban pedig épp véget ért a Köd utánam című előadás próbája, amit Mohácsi János visz színre október elején. De az azért meglep egy kissé az a kérése, hogy ne a színházban beszélgessünk, hanem útközben, mert a gyerekéért kell sietnie. Aztán ráállok a dologra. Diktafonnal a kézben elindulunk az Astoria felé. Zsoltot inspirálja a helyzet, a mozgás, a menet közbeni gondolkodás. Tele van erővel, szemében hihetetlen koncentráció. A Kohlhaasnak nyáron volt már egy zsámbéki előbemutatója, ennek alapján az egyik kritikus azt írta, Zsoltot arcul csapta a szerep. Rögtön ezzel indítok. Rám néz, felgyorsít, majd jön a válasz: Hegymegi Máténak régi terve volt ez a darab, azt is elmondta miután tavaly megcsináltuk Dunaújvárosban az Amphitryont, hogy szeretné, ha én játszanám Kohlhaast. A darab azért is aktuális, mert épp azokról a dolgokról szól, amik nálunk manapság rendkívül következetlenül, illetve következmények nélkül történnek. Máté azt gondolta, és igaza volt, hogy bele kellene csapnunk ebbe a témába, ami mindnyájunkat érint, beleértve a fiatalokat is. Ami pedig az arcul csapást érinti, jól esik a dicséret, köszönöm.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható >>