Na de, mi az a sok madár a Parlament fölött?
Mi a különbség a nacionalizmus és a hazaszeretet között? Mennyire mai közéleti figura a veretes mondatokkal értelmetlenségeket zagyváló képviselő? A menekültkérdés napirendre kerülésével sokan elkezdték görcsösen definiálni a magyarságukat, ráadásul nem önmagában, hanem a másik ember ellenében – mondja a k2 Színház legújabb darabjának, a Repülj, lelkemnek az egyik kiindulási pontjáról Benkó Bence, aki Fábián Péterrel közösen jegyzi a különleges operettet.
hvg.hu: Tényleg az operett ragadja meg legjobban a mai Magyarország világát?
Fábián Péter: A társulatban merült fel az igény, hogy csináljunk egy zenés előadást, de azután elég hamar egyértelmű lett, hogy ez egy operett lesz, már csak azért is, mert azok a témák, amelyek foglalkoztatnak bennünket – a magyarsággal kapcsolatos felvetések –, a bécsi-magyar operett legfontosabb kérdései is.
Benkó Bence: Amikor ezen a darabon elkezdtünk gondolkozni a nyár elején, a közbeszédben nagyon erősen benne volt a menekültkérdés. Márpedig ha valami ennyire „forró téma”, akkor arra muszáj reagálni a színháznak. Eredetileg ezzel kapcsolatban akartunk csinálni valamit. De azután hamar kiderült, hogy ehhez konkrétan nem tudunk érdemben hozzászólni, akkor meg nem is érdemes. Viszont eszünkbe jutott egy új megközelítés: annak megvizsgálása, mi hogyan viszonyulunk más népekhez. A menekültkérdés miatt a baráti körünkben is láttuk, hogy sokan elkezdték görcsösen definiálni a magyarságukat, ráadásul nem önmagában, hanem a másik ember ellenében. Hova vezethet ez? Egyáltalán ki annyira okos, hogy veszi magának a bátorságot egy definíció megfogalmazására? - ezek voltak a kérdéseink.
hvg.hu: Az én kedvencem a darabból az a mondat, hogy „Ez az igazi magyarság. Töltöttkáposztát enni a Parlament tetején.” Komolyra fordítva a szót: szükség van egyáltalán definícióra?
F.P: Engem azóta foglalkoztat ez a kérdés ennyire intenzíven, mióta a nacionalizmusnak egy elvakultabb formája egyre nagyobb teret kap a közbeszédben, ami ugye nem veszélytelen, ha visszatekintünk a történelmünkre. Ezért is nagyon fontos elgondolkozni azon, hogy mi a különbség a hazaszeretet és a nacionalizmus között. Az se jó hozzáállás, ha nem foglalkozunk ezzel egyáltalán, hiszen egy közösségben élünk, meg kell tudnunk fogalmazni, hogy ennek a közösségnek mik az értékei. De arra figyelnünk kell, hogy mi az, ami a gyűlölet felé visz, és mi az, ami egy egészséges hazaszeretet ad az embernek. A Röpülj, lelkem!-ben próbáltunk ajánlatokat tenni egy pacifistább megközelítésre, mi is kitaláltunk egy mesét Árpád történetére.
B. B.: Nagyon sok az ellentmondás, amikor a régmúlttal kapcsolatban állítunk valamit, hogy ez vagy az így történt. Néhány variációból kiragad valaki egy dolgot, és arra felhúz egy egész ideológiát. De ez ennél bonyolultabb. Elég sokan hivatkoznak például Árpád vezérre, a honfoglaló magyarokra, és tesznek konkrét kijelentéseket, hogy akkor ennek fényében nekünk így kell cselekednünk 2016-ban. És nagyon sok embernek eszébe se jut kételkedni, elvakultan hisznek ezekben a „kinyilatkoztatásokban”. Fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy veszélyes lehet azt mondani, hogy csak ez és ez a magyar.
hvg.hu: Számomra a nyelv volt a lényege az önök által teremtett univerzumnak, amely egy komplex utalás-rendszer a magyar irodalom építőköveiből. A nyelv, a maga sokszínűségével a hétköznapi trágár szlengtől Vörösmarty soráig. Jó felfedezni, hogy például az az egyszerű szó, hogy nagyvilág milyen sok mindent előhív az emberben.
A teljes interjú az alábbi linken érhető el >>
