A művészetben nem kellenek a tabuk
- Plakátokat is tervező grafikusként mi a véleményed a Kern-plakát betiltásáról?
- Nem igazán értem, hogy ha ez kiverte az Önszabályozó Reklámtestületnél a biztosítékot, akkor az Örkény Stuart Máriás plakátja miért nem? Az a plakát két éve készült, és most a Kern plakát ugyanezt a geget használja.
Egyébként komolytalannak találom ezt az ügyet, ugyanakkor rettenetesnek is, hogy a kreatív szakma ennyire függjön a magyar médiától, politikától, egyáltalán bármitől. Túl sok a nem szabad, nem lehet Magyarországon. A kérdésed számomra sokkal nagyobb problémákat feszeget, ami a korlátokat illeti, de igyekszem most csak a Kern-plakátra gondolni. Láttam a végső kreatívot az utcán, meg is álltam szemrevételezni. Bármilyen szögből hunyorogtam és meresztettem nagyra a szememet, örömmel konstatáltam, hogy a pixelek klasszul összeállnak, és jól látható Kern András ujja. Jót röhögtem magamban, és ezúton gratulálok a készítőknek, hogy ilyen frappánsan oldották meg a problémát.
- Kell, hogy legyenek tabuk?
- Kellenek. Az életben. De minden esetben beszélni kell róluk, mivel vannak tabuk, amelyek ezután megszűnhetnek tabunak lenni. És a végén kiderülhet, hogy csak önmagunk korlátai voltak.
A művészetben viszont nem kellene hogy tabuk legyenek. Louise Bourgeois szobrásznő hatalmas falloszokat mintázó szobrokkal sokkolta a nagyérdeműt az 1900-as évek középén. Ma már ezek a szobrok nem sokkolják az embereket. Vagy mégis? Duchamp piszoárja (A forrás) meg egyenesen közömbös is lehetne ma már, - annyira edzettek vagyunk - ha nem tudnánk hogy mennyi mindent köszönhetünk ennek a "trágárnak és közönségesnek" titulált ready made-nek. Szóval hogy kellenek-e a tabuk a művészetben? Nagyon nem. De ha kikiáltanak valamit tabunak, annál ízesebb azt áthágni.
- Miért fontos a plakát, mint felület?
- Mert az utca embere látja. Mindenki láthatja. Nemtől, kortól, politikai ideológiától, társadalmi helyzettől, mindentől függetlenül látható számára. Ha jó a plakát, megállít. Bevésődik.
A plakát kordokumentum, lenyomata korszakok kulturális, gazdasági történetének. Elképesztő lenne, kulturális sokk-ként élnénk meg, ha lennének az utcán jó plakátok. Vizuális káosz van mifelénk…ha végigsétálsz az utcán, nem kapod föl a fejed semmire. Leginkább kereskedelmi plakátokat látsz, abból is a legrosszabbakat. Akció, laptopszalon és nyers hús. Mennyire klassz lenne, ha ezek legalább szépek, igényesek lennének, arról nem is beszélek, ha még valami fricska, gondolat is tetten érhető lenne rajtuk. Az óriási erővel bírna. A plakát ugyanis képes a vizuális közízlést formálni.
A teljes interjú a szeretlekmagyarorszag.hu-n olvasható
