Ami megtörténik
Revizor: Az egyetemi osztályod tulajdonképpen a fizikai színházi képzés előőrsének tekinthető.
Simkó Katalin: Igen. Speciális, újfajta képzésünk volt, az akkori változások nyomán indult be. Székely Gábor lett a rektor, Jordán Tamás és Lukáts Andor együtt indítottak osztályt. Jött Ladányi Andrea és új alapokra helyezte a testről, a mozgásról való gondolkodást. Egyáltalán nem véletlen, hogy pár évvel később Horváth Csaba azokkal az osztálytársaimmal alapította meg a Forte Társulatot, akikkel a debreceni színházban került össze, s azóta is velük dolgozik: az a fajta képzés, amiben részünk volt, néhányunkra az osztályból nagy hatást tett, és a mai napig befolyásolja a színházról való gondolkodásunkat.
R: Fizikai színház ide vagy oda, én alapjában véve igazi Julika színésznőnek látlak. (Molnár Ferenc Liliomából – A szerk). Olyannak, aki kívül törékeny, belül pedig sziklaszilárd. Általában is különlegesnek találom, hogy az életben halk szavú, csendes, visszahúzódó lánynak tűnsz, és amikor színpadra lépsz, ott azonnal meg tudod vetni a lábadat, kinyílsz, erősnek és magabiztosnak bizonyulsz.
SK: Jó, ha így látszik, de nincs módom erre gondolni már csak azért sem, mert színpadra lépés előtt mindig rettenetesen izgulok. Eredetileg azt hittem, hogy ember nálam jobban nem izgulhat, de amióta a pályán vagyok, sok helyen megfordultam, és látom, hogy mások is vannak így, idős, tapasztalt, elismert, nagyszerű színészek is.
R: Miben nyilvánul meg az izgulásod?
SK: Egyfajta felfokozott idegállapot ez, ami a színpadra lépés után ha nem is azonnal, de hamarosan elmúlik, átalakul valamiféle energiává. Miskolci gimnazistaként megismerkedtem Máhr Ágival, ő mondta, én pedig el sem tudtam képzelni: színpadra lépés előtt olyan a színész, mint a vadászpilóta bevetés előtt. Hogy a „halálfélelem” előadás előtt mennyi idővel kezdődik, az függhet a szerep nagyságától, vagy attól, hogy milyen régen játsszuk a produkciót. Például az Emberszagesetében az előadás előtti másfél órám áldásosan azzal telik, hogy sminkelek. (Független társulatról lévén szó nem áll rendelkezésre sminkes, így megtanultam magamat kikészíteni a szerephez.) Az erős sminkelés eleve szokatlan számomra és kicsit idegen, mert a natúr dolgokhoz vonzódom. De aztán amikor láttam magamat az Emberszagról készült fotókon, parókában, kifestve, megértettem, hogy ez sokat jelenthet. Kiss Julcsi jelmeztervezőnek határozott elképzelése volt arról, hogy milyennek akarnak látni engem az előadásban. Először meglepett a külsőm, aztán megszoktam, sőt arra is rájöttem, hogy van abban valami vonzó, ha egy színésznő szép ruhákban, csili-vili módon mutatkozhat. Bodor Johannát is megemlítem: négyünk közül velem volt a legintenzívebb dolga. Az én feladataimat erősen meghatározza a vele való munka, és örülök, hogy megismertem őt.
A teljes interjú a revizoronline.hu-n olvasható...
