Gyomorszájon vágott

Háy Jánossal éppen A gyerek révén kezdődött a barátságuk. Hogyan indult ez az ismeretség?

Jánossal kölcsönösen hallottunk egymásról, volt egy közös barátunk is, Bérczes László, ő rendezett Háy-darabokat, amiket láttam is. Aztán, amikor A gyereket elolvastam, úgy hat-hét éve, engem gyomorszájon vágott. Ez a történet arról szól, hogy képesek vagyunk-e felnőni, vagy gyerekek maradunk. Hogy azt várjuk-e, majd az állam bácsi megold, vagy a szüleink megcsinálnak helyettünk mindent. Hogy meddig sodródunk, ki tudunk-e ebből lépni.Tehát elolvastam, és nagyon megérintett. 
Azt tudtam, hogy János ír drámákat is, úgyhogy talán egy kicsit pofátlanul – vagy annyira nem is pofátlanul – felhívtam, hogy mi lenne, ha A gyerekből írna egy darabot. Úgy éreztem, ha megcsinálja, akkor én képes leszek hozzátenni mindazt, amit én éreztem a regény hatására.

Milyen választ kapott?

Én egy kicsit baromkodva kezdtem, mondtam, hogy elég tűrhető ez a dolgozat, ez A gyerek, és ha írna ebből darabot, esetleg fel tudnám javítani. Ő meg azt felelte, hogy nagyon megtisztelő a felkérés, de ilyeneknek nem szokott eleget tenni. Komolyan is elmondtam, hogy mennyire tetszett, de ő úgy gondolta, hogy A gyerekből semmiképpen sem ír drámát, mert az már regénynek készült. Végül is megígérte, hogy gondolkozik a dolgon.

Mitől volt ennyire különleges az ön számára A gyerek?

Nagyon-nagyon sok érzést felkavart bennem, nyilván azért is, mert vidéki vagyok, és ettől fokozottan ott van bennem is a kitörési vágy. Ez a regény arról szól, hogy mi lesz az álmainkból. Mert az álmok sokszor elfolynak, és hogy ebbe ne dögöljünk bele, egy kicsit átitatjuk őket alkohollal, és végül ez a nyomoronc valóság elkezd kicsit hasonlítani az alkoholtól átitatott álmokra. És ebbe bele lehet kapaszkodni, amikor a valósággal szembe kell nézni.
A gyerek azért is mozgatott meg nagyon sok mindent bennem, mert nagyon ismerős. Ugyan a kádári korszak vége felé történik, de én olyan jelentős változást nem érzek körülöttünk. Ahhoz, hogy érzékelhetően megváltozzon a világunk, hosszú idő kell, több mint ez a negyedszázad. Ezalatt a cégtáblákat talán lecserélték, de alapvetően minden ugyanolyan.

A teljes interjút a Könyvjelző oldalán olvashatja...