Ki kell keverni a hős vegyületét

A híresen elfoglalt színészek közé tartozol, mi mindent csinálsz egyszerre?

14 élő előadásom van, de független-színházas átokként, ez havi 16-17 előadást jelent, mert mindent csak egyszer játszunk. Fél életemet próbával töltöm, és sokat forgatok is. De amióta nem vagyok a Stúdió K művészeti vezetője szabadabbnak érzem magam, és több fizikai-szellemi energiám jut mindenre.

(...)

A Tatabányán bemutatott Macbeth újra egy klasszikus, nagy szerep a pályádon. Mit hozott az új színházi tér?

Nagy élmény volt és fontos találkozás. Ha Szikszai Rémusz hív, nem szoktam nemet mondani. Az hogy Macbeth, vagy nagy klasszikus szerepek, az abban a pillanatban, amikor kiderül, számít egy kicsit, de alig van idő ezen gondolkozni, és nem is kell sok időt szánni erre. Feladat van, szerep van, és minél hamarabb le kell bontani az egész óriást apró, kicsi megoldandó részekre.

Ez egy fura dráma, rettenetesen sűrű, rövid is a Shakespeare-i életműhöz képest, de nagyon jó anyag. A tatabányai helyzet új volt valamennyire, mert a nagy színházat nem szoktam meg. Jó volt egy kicsit kiszakadni, hiszen ilyenkor minden más lesz, izgalmasabb. A bemutató óta sokat ment előre az előadás, szabadabbak vagyunk, talán belőlem is kiveszett a görcs, ha ezt annak hívjuk, vagy talán a színészi félelem.

A mozgás is különös, szinte filmszerű. Ez is a darabból fakad?

Többször eltűnök a színpadról, az egész díszlet mozog, könnyen és gyorsan alakuló térben vagyunk. Ez Rémusz ötlete volt, a mozgásért Király Ata volt még felelős. De Shakespeare is szokatlanul mostohán bánik azzal, hogy ki hol van éppen. Ez nagyobb szabadságot ad a szimbolikus téralkotáshoz, egyszer itt vagyunk, aztán ott, beszüremkedik a túlvilág, és még a vészlények is. Az egész anyag szimbolikus teret kíván, amit amúgy is jobban szeretek. Az mindig kérdés, hogyan tudunk-e egy nagy klasszikusról, ha nem is feltétlenül újat mondani, de érvényes megfejtést adni. Hogy megtaláljuk-e azokat az apróságokat, amiktől sajátosan a miénk lesz, és igaz lesz.

A teljes interjú a fidelio.hu-n olvasható »»