A nő, a szőr meg az irodalom

„Egy könyvben csak az számít, ami a könyvben benne van. Nem számít, hogy én mit mondok róla, csak az számít, amit az olvasó ott talál, csak az létezik, ami ezen a téglalapon van, amiből az következik, hogy az olvasás is játék.” – írja Esterházy Péter Az olvasó országában, az I. Szkénézőpont Irodalmi Fesztivál szervezői pedig nagyon is komolyan vették ezt a játékot. (Rendesen teszik, mivel a játékot – és nem magunkat! –  mindig – és magunkat soha! – komolyan kell venni. A vért egyelőre hagyjuk.)  Sőt úgy is fogalmazhatnánk, hogy az Íróműhely szellemi gazdái, Deres Kornélia és Ady Mária igencsak veszélyes teret nyitottak meg a háromnapos programsorozat szövegeivel. Veszélyeset, ugyanis a Rakpart3 műhelyvezetői, Szemerédi Fanni, Hodászi Ádám és Szivák-Tóth Viktor ötletes drámajátékaikkal elvezettek minket egészen a női emancipáció, a posztkolonializmus és a párhuzamos médiavalóságok témaköréig. Nincs mit tenni, ennyi komolyságnak meg vevésnek rendszerint súlyos következménye van.

Ezen persze kár csodálkozni, hiszen a prózától a drámán át a versekig ért a rendezvény fesztávja, az íróműhelyesek által kiválogatott és megszerkesztett szövegek pedig nagyon pontosan körülrajzolták mindazokat a konfliktusokat, amelyekbe nap mint nap önkéntelenül belegabalyodunk. Éppen ezért a feldolgozó beszélgetések és játékok során természetesnek tűnt, hogy előbb-utóbb még a legnyugodtabb néző is kijött a béketűrésből – és hát inkább előbb, mint utóbb, ugyanis a szervezők alig leplezetten provokálták a közönséget. Tették ezt méghozzá a leggyakrabban emlegetett sztereotípiák megmozgatásával, így például Bencsik Orsolya Több élet című regénye kapcsán előjöttek az ún. „igazi nő”-höz kapcsolódó tipikus kérdések – borzolták is az idegeket, hiszen mi egyáltalán az, hogy igazi, és mi az, hogy nő, és pláne így együtt. (És akkor a szőrről még szó se esett. Igazi, nő, szőr, egy mondatban, rémületes.) Az említett béketűrésből kijött nézők a jó dinamikájú, egymásra figyelő vitákban azért lassacskán megnyugodtak, hogy aztán a kreatív feladatok során körbeírhassák magukat és egymást.

Izgalmas volt megfigyelni, hogy ezek a „rendhagyó szövegközelítések” nem is közelebb vittek minket Bencsik Orsolya, Závada Péter vagy Fenyvesi Orsolya szövegeihez, hanem épp ellenkezőleg: kitágították azok terét. Úgy tetszett, hogy az olvasás nem elsősorban rátapadás, hanem sokkal inkább bolyongás, és hogy eközben merre visznek minket a sorok és az abból megszülető gondolataink, azt még az író sem tudhatja biztosan, nemhogy az olvasó. De akárhova is jutunk egy-egy különösen eltalált hasonlat vagy erőteljes költői kép által, annyi mindenesetre bizonyos, hogy az irodalomból nem érdemes és nem is lehet kimaradni – legalábbis a harmadik nap végén ezt mondatja bennem az irodalmi fesztiválozók jóleső gőgje.

Jó volt persze hallgatni Fodor Tamás történeteit, pogácsázni műsorszünetben, beavatódni az alkotófolyamatokba, figyelni, miként is szólal meg ugyanaz az írás különböző hangokon, létrehozni egy-egy új szövegmontázst, arra gondolni hazafele a villamoson, hogy na, most aztán dől belőlünk a kultúrszag, de legtovább mégsem a konkrét mondatok, hanem a hangulat, az együttlét maradt meg. Hogy mindig vannak új szempontok, hogy Bridget Jones-tól Janus Pannoniusig terjed a szellemi horizont. (És hogy az igazi nőnek meg a borotvált lábnak semmi köze egymáshoz.) De persze nem érdemes elfelejteni Závada Péter és Tasnádi István beszélgetését a politikus színház lehetőségeiről és a posztirónia korszakáról, ahogyan a Rakpart3 íróműhelyeseinek saját estjét sem, amikor is Simkó Katalin és Kovács Krisztián felolvasásában meghallgathattuk az elmúlt két év munkájának valóban sokszínű irodalmi termését.

Igazán sűrű, megmozgató három napot tudhat maga mögött a Szkéné Színház és a Rakpart3 Íróműhely, ezért is lehetetlen vállalkozás pontról pontra beszámolni a fesztivál eseményeiről. (És itt most élhetnék olyan nagy kijelentésekkel, minthogy a tisztesség egyébként is az irodalom halála, stb, de ellenállok a kísértésnek.) Egymásba folytak az élmények, és ez tulajdonképpen így is van rendben. Ebből is látszik, milyen nehéz az olvasók élete.

Dézsi Fruzsina