Táncos a sötétben
A Szkéné idei első bemutatójára október 7-én este kerül sor a Szkéné Színház, a Forte Társulat és a Színház- és Filmművészeti Egyetem közös produkciójaként. Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjének színpadi adaptációját Horváth Csaba és Rába Roland egyik tanítványa, Csáki Benedek állítja színpadra osztálytársait instruálva.
„Osztályunk 2020-ban nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi rendező és koreográfus szakára. Horváth Csaba és Rába Roland osztályfőnökeink keze alatt idén harmadik éve foglalkozunk ezzel a – hazánkban viszonylag újhullámosnak számító – irányzattal. Bár az egyetemen eltöltött éveink során már túl vagyunk néhány vizsgán, eddig csak zárt körben, az iskola falai között volt alkalmunk megmutatkozni. A Lars von Trier rendezte Táncos a sötétben színpadi adaptációja lesz az osztály első igazán komoly munkája, amelyet színházi körülmények között valósíthatunk meg. Bár a felvételi óta tartó folyamatos együttlét, közös tanulás és kísérletezés igazi munkaközösséggé kovácsolt bennünket, kiderült, egy ekkora próbafolyamat során még sok meglepetést tudunk okozni egymásnak. Alig várjuk, hogy belső munkánk után végre közönség elé léphessünk.” Csáki Benedek, rendező, eh.
Washington Állam. 1964.
Ha valaki úgy érzi, neki csak boldogtalanság jut, fogja magát, és menjen el egy olyan helyre, ahol több a boldogság. Igazán egyszerű a dolog. Nem kell hozzá semmi, csak egy kis bátorság, meg persze egy jókora adag idealizmus, némi naivitás, és az sem árt, ha az ember nem sokat tud a világ valódi működéséről. Selma pontosan megfelel a kritériumoknak. Romlatlan, és a sorsa elég reménytelen, hogy elhiggye, a világ másik oldalán, a virágzó Amerikában az élet aranyszínű, rózsaillatú, és minden reggel trillás dallamokkal ébreszt. A dallamok képzelt zümmögését azonban elnyomja a gyár zaja, ahol kénytelen dolgozni, hogy egyedül nevelni tudja kisfiát, Gene-t. A fiú örökölte édesanyja szembetegségét, melynek következtében látása fokozatosan romlik. Selma már csaknem teljesen megvakult, fizikálisan nem látja, belátni pedig nem akarja az őket körülvevő kilátástalanságot. Van kiút az összetört illúziók romjai alól? Túl lehet élni tisztasággal a nyomort? Gyökeret lehet verni egy talajtalan világban?
