Eltűntek

Magyarországi bemutatót tartunk júniusban: Dohy Balázs rendezésében Elise Wilk darabját mutatjuk be a SzínMűHely Alapítvánnyal koprodukcióban. A szerző műveit korábban nem játszották Magyarországon.

Egy idő után mindenki megszokja, hogy az emberek eltűnnek mellőle. Emma nyolcéves. Az iskolában, ahol tanul, egyre több az üres padsor. A nagybátyja, Rainer, bekeni magát vazelinnel, becsomagolja magát fóliába és átússza a Dunát. Kathit a szerelme, Max, hozzáadja egy másik férfihez. Másnap Maxot elviszik munkatáborba. És a külföldre menekülő, elhurcolt rokonokra már csak tárgyak emlékeztetnek, egy Nivea krém a csomagban, vagy egy levél. Csak a holtak maradnak, ők az ablakban állnak és mesélnek. Itt maradtak, mert van, aki még emlékszik rájuk. Kik döntöttek jól? Akik elmentek, vagy akik otthon maradtak? Van-e jelentősége, hogy emlékezünk a családtörténeteinkre? Vagy megvárjuk míg szép lassan eltakarja őket a felejtés, ahogy a fehér hó temeti be a romániai tájat.

„Mi fogott meg az Eltűntekben?
Először csak maga a szöveg fogott meg: kihívásnak tartottam a költőisége, a hosszú monológok, a narráció, illetve a rövid, filmszerű logikával megírt jelenetek miatt; tehát nem könnyű a dramaturgiája. Ráadásul sokat ugrál az időben, egy erdélyi szász család három korszakába pillantunk be, folyamatosak a flashbackek és előreugrások. Aztán amikor meséltem a szüleimnek a darabról, apám közölte, hogy az én családom egyik ága is erdélyi szász, és ez személyesen is behúzott, elkezdtem utánamenni a saját családtörténetemnek. A dédanyám onnan származik, és sok szempontból ez az ő története is lehetne. Csináltam egy interjút az egyik rokonommal, aki nagy családfakutató, Zrinyifalvi Eszter dramaturggal elutaztunk Marosvásárhelyre, ahonnan a családom származik, hogy a szászok történetét kutassuk, illetve elmentünk Szászrégenbe, beszélgettünk a helyiekkel. Elképesztő, hogy mennyi közösség (szász, zsidó) hiányzik Erdélyből, a magyarok is fogynak, de még mindig van egy "multikulti" érzet, ami gondolom, sokkal erősebb volt a második világháború előtt. Ehhez a multikulturális környezethez tartozik, hogy egy erdélyi magyar színház felkérésére írta egy román drámaíró románul a szászokról szóló Eltűnteket, amelyet először magyarul mutattak be.” interjú Dohy Balázzsal

A román-szász írónő Európa szerte játszott Eltűntek című drámája egy erdélyi szász család három generációjának története kivándorlásról, az egyéni sorsokat keresztbetörő történelemről, egy eltűnt németajkú közösségről, ami már csak egy maroknyi öregember és néhány emigráns emlékeiben létezik. De a holtak emlékeznek és mesélnek nekünk, élőknek, itt maradottaknak, legyőzve a felejtést.

A bemutatót követően közönségtalálkozóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartunk a mű szerzője, Elise Wilk és magyar fordítója, Albert Mária, valamint az alkotók részvételével az előadásról és a benne felvetett problémákról (kivándorlás és a családok szétszakadása témában). Moderátor: Csáki Judit

Elise Wilk drámaíró, újságíró és műfordító 1981-ben született Brassóban. 2021 óta drámaíró kurzust tart a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Drámáit 2010 óta számos romániai és külföldi színházban bemutatták, és eddig 13 nyelvre fordították le. A román-szász származású drámaíró már pályája elején számos hazai és külföldi elismerésben, díjban részesült. Drámáinak központi motívuma a mai fiatalok problémái, a magányosság, a munkanélküliség és egyéb szociális problémák. Stílusáról elmondható, hogy többnyire nem-lineráis szerkezetű, időben és térben játékosan váltakozó szövegfolyamok, melyeknek sajátossága a lírikus, prózai és drámai elemek, jelenetek, részek keveredése. Szövegei gyakran narratív jellegűek, szabadversszerű nyelvezetet használnak. 2022. október 29-én Bydgoszczban Elise Wilk Eltűntek című drámája elnyerte Lengyelország egyik legfontosabb drámairodalmi díját, az AURORA díjat. A pályamunkákat Agnieszka Holland rendezőnő elnökletével elbíráló nemzetközi zsűri értékelése szerint a dráma „a közös Sorsot pontos részletekben mutatja be”.

Az előadás ősbemutatóját Sebestyén Aba rendezte 2019-ben a Marosvásárhelyi Yorick Stúdióban. Az ő felkérésére íródott ez a dráma, eredetileg román nyelven, de már az ősbemutatót is Albert Mária magyar fordításában játszották. Bemutatták azóta Sepsiszentgyörgyön (2022), Bulgáriában (2023), Németországban (2023), 2021-ben pedig német nyelvű hangjáték is készült belőle. Az első magyarországi bemutatót Dohy Balázs rendezi színházunkban.

Albert Mária, a darab fordítója, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, elismert színházi szakember. Számos színháztudományi és színházelméleti projekt kezdeményezője, műfordító, szakíró.

Dohy Balázs fiatal színházrendező. 2016-ban kezdte tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakán, majd az egyetemfoglalást követően 2021-ben diplomázott a ludwigsburgi Akademie für Darstellende Kunst Baden-Württemberg egyetemen. Eddig több külföldi kortárs szöveg első hazai bemutatóját rendezte, mint például Wolfram Lotz A nevetséges sötétség című szövegét, Annie Baker Körtükör című drámáját a KV társulatnak, vagy szintén Wolfram Lotz A politikusok című posztdramatikus drámáját a Katona József Színházban. Emellett megrendezte Heinrich von Kleist A Schroffenstein család című drámáját is a Janus Egyetemi Színpadon, Esterházy Péter Rubens és a nemeudikleszi asszonyok című drámáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint 2019 óta dramaturgként is működik.

Az előadást a szerző kérésére fiatal színészek játsszák. Zsigmond Emőke, marosvásárhelyi születésű, Soós Imre-díjas színésznő, aki jelenleg az Örkény István Színház társulati tagja, a Szkéné közönsége pedig évek óta láhatja a Forte Társulat Bűn és bűnhődés című előadásban. Wrochna Fanni, aki Olaszországban végezte tanulmányait, akit azóta itthon több színházi előadásban és kisfilmben láthatta a közönség. Gellért Dorottya, aki 2024-ben végez a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész képzésén, legútóbbi bemutatójában Nyinát alakította Csehov Sirályában a Pinceszínházban. Márfi Márkot a Szkéné közönsége Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki című darajából ismerheti, de nagy sikerrel fut Telik című, saját írású monodrámája is. Váradi Gergelyt színházi szerepei mellett A besúgó című sorozatból és Kárpáti György Mór Guerilla című nagyjátékfilmjéből ismerhet a közönség, 2022-ben felkerült a Forbes 30 sikeres magyar 30 alatt listájára. Juhász Vince 2024-ben fogja befejezni a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész képzését, a 2023/24-es évadban a Budaörsi Latinovits Színházban tölti a gyakorlati évét.

Dohy Balázs mellett az alkotócsapat tagja Kupás Anna, erdélyi származású látványtervező, Zrinyifalvi Eszter színházi dramaturg, Horkay Barnabás színész, koreográfus, Payer Ferenc fénytervező, Cseri Hanna énekes-zeneszerző.

A dráma letölthető a színház.net oldaláról »»

A fordító előszava a drámához »»

***

Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Füge Produkció,

Mastercard® Alkotótárs 2022

A szerző engedélyét a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.