A fuldoklás még nem fulladás

Ha egy előadás valaminek a mélyére ás, akkor éppen, hogy megfejt, meghalad valamit, vagy éppen reményt ad arra, hogy ez nem marad örökké így. Az én fogalmam szerint ez az igazi remény színháza - mondja Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke, akinek a rendezésében tegnap mutatták be Székely Csaba Bányavíz című drámáját a Szkéné Színházban.

- A trilógia mindhárom darabja, a Bányavirág, a Bányavakság és a Bányavíz is ugyanabban a székely faluban játszódik, de olyan, mintha a szerző egyre keserűbben fogalmazna, a Bányavakságnál műfaji megjelölésként még komédia szerepelt, a Bányavíznél viszont már "fuldoklás". 
- Ha a trilógia fejlődését nézzük többféle folyamat megfigyelhető. Egyrészt a reális közeli Bányavirágtól eljutunk az inkább abszurd helyzetekkel teli Bányavízig. A Bányavakság pedig ennek a folyamatnak a fontos közbeeső állomása. Másrészt az olvasatom szerint Csabának a fogalmazásmódja is változott, ahogy időben közelítünk a trilógia végéhez, úgy válik az adott történet hangvétele egyre radikálisabbá, illetve drasztikusabbá, de a szórakoztató jelleg mégis megmarad. 

- A Bányavízből miként lett fuldoklás? 
- Ez az én műfaji definícióm, a címből, a Bányavízből fakadó egyfajta asszociáció. A vízben úszunk, vagy fuldoklunk, itt úszásról szó sincs. A történet egyik szála a nevelt fiúnak, Mártonnak a lelki vergődését mutatja meg.  

Az interjút teljes terjedelmében a Népszava.hu-n olvashatják!