A Szkéné Színházban nagy sikerrel játssza a Forte Társulat Agota Kristof kisregényéből készült A nagy füzet című előadást Horváth Csaba rendezésében. A koreográfus-rendezőt a Színművészeti Egyetem tanárát kérdeztük a produkcióról, melynek kellékeit zöldségek adják és többek közt arról miért kerüli a politikát és a színpadon az aktualizálást.
Miért éppen zöldségek, illetve kelt tészta adják A nagy füzet című előadás díszletét és a kellékeit?
Kerestem egy olyan motívumot, amely több síkon is azonosítható Agota Kristof művével, A nagy füzettel. A történet környezetét a vidéki élet kellékei jelentik. Az eredeti műben is fontos szerep jut a veteményes kertnek. Másrészt a cselekmény háborús időszakban zajlik, amikor az élelem, mint az életben maradás egyik legfontosabb eleme, óriási jelentőséget kap. A főszereplő ikerpár állandóan az éhséggel küzd. Ezért gondoltam erre a formára, melyben az eredeti funkciójában nem használjuk sem a zöldségeket, sem a tésztát.
Ez egy nagyon kötött forma, mekkora szabadságot enged?
Igen valóban kötöttséggel jár, a szabadságot inkább a néző kapja, hogy bátran asszociálhat ebben a szimbólumrendszerben. A színészek kreativitására elsősorban a próbák alatt volt szükség.
A Forte Társulat már korábban is használta a fizikai színház eszközét, ön tanítja is az egyetemen, de talán ez a forma, amit most A nagy füzet esetében kitaláltak érzékelteti a legjobban milyen is lehet egy jó fizikai színház.
Nem minden mű alkalmas arra, hogy a fizikai színház eszközeivel fogalmazzuk meg a színpadon. Én is többször hibáztam, amikor mindenáron egy-egy darab esetében ezt a színpadi nyelvet erőltettem. Ma már én sem szeretem, ha leszűkítik fizikai színházra, amit mi csinálunk, legyen inkább simán színház.
