Korlátok nélkül

Pintér Béla Társulata Titkaink címmel mutatta be a Kádár-érában játszódó új előadását a Szkéné Színházban. A csapat névadója – írója és rendezője is a darabnak – ellenzéki néptáncost alakít, akit a múlt rendszer „kottája” szerint buktat le ügynöknek beszervezett barátja. A színjátékban nyíltan szó esik mindarról, amiről még ma is inkább hallgatni szokás.

Privát tapasztalatok ösztönözték a darabra?
A Nyitrai Színházi Fesztivál indított el egy ügynöktémát körüljáró projektet, amelyben mi is részt vettünk volna, de aztán túl szűkre szabták az előadás időtartamát, a résztvevők létszámát, ezért kiszálltunk. Ám a téma már annyira foglalkoztatott, hogy meg akartam csinálni, önállóan, korlátok nélkül. 

A sztori hátterét adó táncházmozgalom egykori tagjaként alapozta meg tudását? 
A nyolcvanas évek végén kezdtem a néptáncot. Az „alulról szerveződő” mozgalom akkoriban már nem volt gyanús. De az „öregek” sokat meséltek a hetvenes évek történéseiről. Utána is olvastam. Ezekben a szűkebb közösségekben általában tudták, ki jelent róluk. Az már más kérdés: ki lehetett önkéntes, kit zsaroltak meg.

Darabjában népzenekutató válik zsarolhatóvá, pedofil hajlamai miatt. Belső gyötrődései mellett a néző arról is képet kap: miként győzik le ösztönei az intellektusát. Konkrét sztori?
Írói fantázia. Eredetileg arra gondoltam: elég megmutatni, miként tudatosul benne a problémája anélkül, hogy a vágyai legyőznék. Próbák közben kiderült: ha csupán ennyi történik, és nem lépi túl a normalitás határait, akkor a történet elveszíti az igazságát.

A teljes interjú a 168 órában olvasható...