A Szkéné Színház koprodukciós partnerként létrehozott előadásai ma már lényegében minden színházi fesztiválon meghívott, gyakran díjazott vendégek. A színház anyagi gondokkal sem küzd, és még csak nem is a szórakoztatásban hisz. Ez meg hogy lehet?
Magyar Narancs: Van saját arculata a Szkénének, vagy inkább a befogadott társulatok imázsainak összessége határozza meg?
Németh Ádám: Ez egy befogadó színház esetében mindig nehéz kérdés. Mi az előadásainkkal egy egységes irányvonalat képviselő, magas színvonalú művészi értéket felmutató hely próbálunk lenni. A darabválasztásnál abba az irányba igyekszünk terelgetni a társulatokat, amit mi is jónak gondolunk, de azért elég nagy az itt dolgozó művészek szabadsága. A javaslataikkal ők is alakítják az arculatunkat, így persze néha az is megeshet, hogy nem feltétlenül a nekünk tetsző irányba.
MN: Mi ez a bizonyos irányvonal?
NÁ: Az elsődleges szempont mindig az előadás mondanivalója és célközönsége. Ha Szikszai Rémusz azzal keresne meg, hogy a Caligula helytartója, a Képmutatók cselszövése és az I. Erzsébet után most zenés-szórakoztató előadást szeretne készíteni, valószínűleg azt mondanánk neki, hogy köszönjük, de azt ne itt csinálja meg. De a műfajnál és a stílusnál is fontosabb a művészeti érték jelenléte: az előadások nyilván foglalkozzanak fontos társadalmi - politikai, kulturális, történelmi - problémákkal.
