Nagyon lehet velem csapatban dolgozni

Artur Palyga kortárs lengyel író A zsidó című darabjával ősbemutatóra készül a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. A mű szembenézés a múlttal. Milyen felelősségünk van a múltunkkal, erről beszélgettünk az előadás kapcsán Mucsi Zoltánnal, a darab egyik szereplőjével.

Revizor: Artur Palyga A zsidó című művének előadása nem előzmény nélküli. A múlt évben a Gólem Fesztiválon már felolvastátok a fiatal kortárs lengyel szerző művét. Palyga darabja egy iskola néhány tanárán keresztül néz, nézet szembe a múlttal.

Mucsi Zoltán: A Gólem Színház kért fel bennünket, a Nézőművészeti Kft-t, hogy olvassuk fel a darabot. Ezután döntöttük el, színre visszük a művet. Súlyos anyag arról, mit kell kezdenünk a múltunkkal, hogyan kell tisztába rakni. Ha a feldolgozás nem történik meg, nagyon sok zűrzavart okoz. A darabban éppen ez a zűrzavar sokszor humoros helyzeteket teremt. Az alapkonfliktus az, szabad-e a város egykori szülöttéről, a „zsidóról” elnevezni az iskolát, hogy megmentsék az intézményt az anyagi csődtől. És eközben rémes mondatok hangoznak el. Ha egy társadalom nincs rendben a múltjával, az nincs rendben a jelenével, és a jövőjével sem lesz.

R: A színdarab egy iskola tanári szobájában játszódik. Ez már önmagában szimbolikus helyszín. Rajtuk keresztül lehet bemutatni az értelmiséget, annak társadalmi, gondolkodásbeli különböző színeit?

MZ: Reményeim szerint sokszor fognak nevetni az előadáson. Mert nincs más menekülési útvonal. Vagy feljajdulunk, vagy marad a röhögés. És a röhögés kényelmesebb. Az iskola azért is fontos, mert ez az iskola rohad, esik szét éppen, küzdenek a fenntartásáért. Egyre inkább alkalmatlan ellátni oktatási feladatát. És amikor valami rohad, ott előbb-utóbb kétségbeesett, rossz megoldások születnek. Az előadás tanári kara kétségbeesetten próbál jó megoldást találni, miközben egyre mélyebben tárul fel a múlt, a szereplők saját múltja, amely éles vitákat provokál.

Az interjú teljes terjedelmében a revizoronline.hu-n olvasható