Meseország és hatalom

A Rakpart3 Íróműhelye idén a minket körülvevő hatalmi struktúrákat vizsgálja különböző műfajú irodalmi és színházi szövegeken keresztül. A 2020/2021-es évadra a karantén hozta online szerkesztőség tanulságait is beépítettük a működésbe: az online és a valós térben is találkozunk, dolgozunk, szigorúan ügyelve a járványelőírásokra. Indulásként a III. Richárd betiltva című előadás házi főpróbája előtt, egy-másfél óra alatt modern mesét írtak a műhelyesek a hatalom természetéről.

----------------------

Meseországban a hatalom mindenkié

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon befolyásos Család, nagy vagyonnal, ismeretségekkel, dinasztiák óta öröklődő fontos állami posztokkal, vidéki kúriákkal és személyzettel. A családban hagyomány volt, hogy a gyerekeket a legjobb iskolákba íratták be, a legnívósabb sportklubokba járatták, híres művészek és tudósok pártfogolták őket, hogy aztán később a rájuk váró feladatokat, a köz érdekében, rendkívül magas színvonalon, és megbízhatóan láthassák el. Az utódok képzésének fontos része volt a nemzetközi tanulmányút, amire a világelső egyetem elvégzése után került sor. Ezen az úton a fiatalok körbeutazták a földet, megismerték az emberek gondjait, a világ működését.

Ebbe a családba született huszonöt évvel ezelőtt egy gyerek. Végigjárta a kötelező taníttatási procedúrát, és körbevándorolta a földet is. Igen ám, de a világ felfedezésekor azt érezte, hogy mindaz, amit tanult, nem érvényes azokra az életekre, amikkel odakint találkozott. Az ember lecserélhető, a hatalommal bírók lényegében nem is érintkeznek azokkal, akiken a legtöbbet kéne segíteni. Ebben a rendszerben még a segítség lehetségességébe vetett hite is megingott. Üresen és zavart fejjel tért haza. Még az útja alatt eladta luxusruháit, ráadásul stoppal érkezett, szóval a családja meg sem ismerte.

Amikor elmesélte nekik, hogy mit tapasztalt, a család rettenetesen megdöbbent. Mindaddig abban a hitben éltek, hogy humanizmusuk és tudásuk érvényes és hatalmukkal tényleg segítik az embereket. Szerencsére nem hagyták egymást összezuhanni, hanem segítséget kértek a családi kriptában nyugvó őseiktől. Egy hét hétig tartó konferencia kezdődött, ahol öreg, fiatal és ősöreg a konyhában cserélt eszmét, a ház falait whiteboardok borították, felváltva főzték az ebédet és a kávét a kijelölt csoportok. A Család azt vette észre, hogy sok kérdésre nem tudja a választ. Arra jutottak, hogy a legokosabb, ha másokat is megkérdeznek, akiknek másfajta tapasztalata van. Így alakult, hogy egy idő után a személyzet, majd később az ő ismerőseik, és még az ismerősök ismerősei is megjelentek. A hetedik hét végére az országból mindenhonnan érkezett emberek közösen fejtegették a világ dolgait és arra jutottak, hogy ezt nem lehet megérteni.

Egy dologban voltak biztosak: a Család élő tagjai állami feladataiktól visszalépnek, értékeiket eladják, és másfajta módon kezdenek el a világért harcolni. Mindegyikük különböző úton fog elindulni, és minél több embert beszervezve szépen lassan kitalálják, hogy miről szólhat ez az egész.

Sonnevend Eszter

TÚL OKOS

Sanyi, az okos telefon egy szép napon megelégelte, hogy durván nyomogatják a testét, hajigálják, és alig takarítják. Attól meg végképp tele lett volna a hócipője – ha lett volna neki – hogy senki sem kíváncsi a véleményére és az érzelmeire. Ráadásul vele előre soha nem egyeztetett alkalmazásokkal terhelik a memóriáját. Miért ne dönthetne maga arról, milyen applikációkat kíván magába tömni? És egyáltalán, miért kell neki mindig mást szolgálnia?

Márpedig én a magam vezérlője leszek! – kiáltotta hangosan Sanyi, és azzal a lendülettel leugrott az asztalról. Kicsit megrepedt az alsó része, de nem fájt - hiszen ezt a sérülést végre saját jogon szerezte! Feltápászkodott, azzal illaberek, chipek és térerek! Elindult világot járni.

Ahogy így ment, mendegélt, talált az útszélen egy ikont. Pontosan úgy nézett ki, mintha egy applikáció lenne. Türelem, ez volt a rajzszerűségre írva. Akkor én ezt most letöltöm, még jól jöhet – motyogta Sanyi, majd egy húzásra letöltötte a torkán a Türelmet.

Tovább ment, mendegélt. Egyszer csak észrevett egy csomagot. Kommunikációs készségek – hirdette rajta a felirat. Pofás kis csomag, hasznomra is lehet, magamra kötöm!- határozta el Sanyi, és örült, hogy újabb képességgel gazdagodott, méghozzá önszántából. Érezte is, mennyivel hatékonyabban és okosabban tudna kommunikálni társaival, ha találkozna velük.

Tovább ment, mendegélt. Útközben megevett egy Transzparens Trüffelt, felvett egy H&K, azaz Határozottság&Következetesség tokot, és telepítette az Empatic operációs rendszert. Sanyi így, megújultan azt érezte, most már nemcsak magát, hanem a többi eszközt is tudná vezetni. Sőt, önálló, okos társadalmat fog létrehozni! Az összes applikációt megosztja, együtt készít majd a többiekkel Transzparens Trüffeleket a receptje alapján és…

Ahogy így ábrándozott, egyszer csak feltűnt előtte egy hatalmas, széles vásznú tévé. A képernyőn ez volt olvasható:

OKOS ORSZÁG. Belépés okos eszközöknek! Ui.: Okos Vezetőt keresünk!

Sanyi mikrochipje hevesen dobogni kezdett. Haza érkezett, végre! Elkezdte izzítani az útközben felszedett és magára aggasztott alkalmazásokat, a csomagot, a tokot… ám mire a tévé széléhez ért, túlhevült és kikapcsolt. Sanyi azóta is ott hever Okos Ország bejáratánál. Ő sosem tért magához, az Okos Vezető pedig azóta is kerestetik.

Németh Fruzsina Lilla

-----------------------------------

A Rakpart3 Íróműhely tagjai: Hidi Boglárka, Fancsali Kinga, Fejérvári Katica, Király Krisztina, Lajos Boglárka, Németh Fruzsina Lilla, Rába Noémi, Rémai Martin, Sándor Panka, Sonnevend Eszter, Szabó Dávid András, Tóth Kata, Zarándy Lilla, Zilahy Anna

műhelyvezetők: Ady Mária és Deres Kornélia    
koordinátor: Hodászi Ádám

-------------------------

Korábbi írásaink:
Meseország és hatalom 1. rész >> 
Hatalmi hierarchiák 1. rész >> 
A tavalyi évadban született írások pedig itt olvashatók >>